Test és lélek, mint külön létezők? Vajon mi a tudat, lélek, elme vagy hívd, aminek akarod? Csak az agyunkban végbemenő kémiai és fizikai folyamatok mellékterméke? Van egyáltalán szabad akaratunk? Boncoljuk fel ezt a témát.

Tételezzük fel, hogy a viselkedést nem a tudat határozza meg. Tehát amikor te úgy döntesz, hogy fel akarod emelni a kezed, akkor igazából nem a saját tudatos döntésed ennek az oka, csak a körülötted levő világ egy ingerére adott válasza az agyadnak. Ez az inger lehet például az, hogy ezt olvasod. Ezt még feltételezni is rossz érzés, nem? Így ennek a hatására már el is döntötted, hogy te nem fogod felemelni a karod, ezáltal tudatosan megvétóztad az ingert. De honnan tudod, hogy ez a vétó nem csupán egy másik agyi folyamat eredménye? Sok kutató szerint mind a szándék, mind a cselekvés tudattalan idegrendszeri munkálatok végterméke. A jelenséget, miszerint a cselekvéseinket nem azért hajtjuk végre, mert tudatosan így határoztunk, epifenomenalizmusnak nevezzük.

Az elméletet egy Thomas Henry Huxley nevű brit darwinista biológus fogalmazta meg, és azóta is sokat vitatott téma. Észrevetted, hogy miközben ezt a cikket olvasod, elfog valami kellemetlenség, mint ha valami nem stimmelne. Miért lehet ez? Először is az elmélet ellentmond jó pár vallási és filozófiai irányzatnak, melyek a mindennapjaink részét képezik. Mi más oka lehet? Talán az, hogy az elmélet ellentmond annak az érzésnek, amelyet tapasztalataid során összegyűjtöttél. Hogy emberként kiemelkedsz a többi élőlény közül, mivel tudatodra ébredtél, így befolyásolni tudod a cselekedeteidet szabad akaratod szerint. Mégsem ugrókötelezel miközben ezt olvasod. És nyilván… miért tennéd? Mondhatnád akár azt is, hogy csak azért nem ugrókötelezel, mert épp nem akarsz. De mivel eddig nem kaptál rá ingert, nem is gondoltál rá.

Azonban egy ilyen kis játék nem kell, hogy meggyőzzön, szóval lássuk a tényeket:
Bizonyos agysérülések látszólag tudatos jelenségek kiesését okozhatják. Sokszor emlegetett példa, amikor stroke után a beteg elveszti az arcfelismerő képességét. Ugyanakkor ezek az emberek hang alapján képesek felismerni a feleségüket, sőt azt is meg tudják állapítani, hogy milyen azckifejezést vág. De arc alapján nem tudják ki az. Mintha csak a tudatuk egy része veszne el. Ugyanakkor nem hallottunk még olyanról, hogy tudatos döntéssel kiválthatnál valamilyen agyi működést. Értsd, csak mert úgy döntesz, nem tudsz az agyadban kémiai folyamatokat beindítani.

Szintén hasonló eredményt hozott Benjamin Libet mérföldkőnek számító, sokat idézett kutatása. Ebben a kísérletben azt a feladatot kapták a résztvevők, hogy az egyik ujjukat hajlítsák be. Eközben egy időzítőt néztek, és meg kellett jegyezniük a pontos időt, amit mutatott, mikor tudatosult bennük a feladat. Mindeközben pedig EEG-vel mérték az agyi működésüket. A szándék tudatosulása, és az ujjbehajlítás közötti időeltérés átlagosan 206 milliszekundum volt. Azonban az agyi tevékenységet jelző EEG hullámok már a cselekvés előtt 500-1500 milliszekundummal megjelentek. Ezt az időt készenléti potenciálnak nevezzük. De mit is jelentenek ezek az adatok? Azt, hogy az érzés, miszerint döntéseket hozunk, csak a tudatosulása annak, amit az agyunk már eleve eldöntött.

A helyzet azonban nem ilyen fekete-fehér, szóval lássuk az ellenérveket:
Először is Libet kísérletével kapcsolatban több kérdés is felmerülhet. Akár otthon is tesztelheted, hogy ha kinyújtod az kezed, és elhatározod, hogy egyszer csak be fogod hajlítani, miközben egy stoppert nézel, nehéz megállapítani, pontosan mikor tudatosult az inger. Azt is megkérdőjelezhetjük, hogy mi van azokkal a döntésekkel, amiket nem racionálisan, hanem érzelmi alapon hozunk. Illetve, nem lehet, hogy az készenléti potenciálkor mérhető agyi aktivitás csupán a rákoncentrálás, vagy az elképzelés terméke?

Illetve, ahogy Iain McGilchrist is megfogalmazta, ahhoz, hogy döntést hozz, miért kell ezt a tudatoddal tenned? Miért ne lehetne a tudattalanod ugyanolyan értékűen a részed? A kísérlet, és az elmélet talán azért lett széleskörben elterjedt, és felhasznált indok, mert tökéletesen beleillik a materializmus világképébe. Eszerint minden visszavezethető anyagi szintű változásokra. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a viselkedésünk csupán az agyunkban lezajló folyamatok függvénye.

Összességében a materializmus álláspontját nehéz cáfolni, mindemellett ez nem indikálja, hogy az életünk során ne mi hoznánk a döntéseinket. Szerinted azok, akik a szabad akarat ellen érvelnek, valóban azt gondolják, hogy azért olvastak a témáról kutatásokat, mert valamilyen kémiai reakció az agyukban erre késztette őket? És ha azt gondolják, hogy ez csak egy illúzió, akkor miért hagyják, hogy meghatározza az életüket? Elképzelhető, hogy csak azért, mert mindez passzol a manapság egyre népszerűbb nihilizmus kultúrkörébe. A nihilizmus tagad mindenféle társadalmi értéket, és elvárást, a cselekvés hiábavalóságát és a lét értelmetlenségét hirdeti. Azonban ha megismered, hogyan működik a döntéshozás folyamata, néhány trükkel hathatsz is rá. A jó döntéshozatal pedig az életminőséged javára mehet.

A nyitott kapcsolatban élő párok nem csupán egymással létesíthetnek szexuális kapcsolatot, azonban mindezt a párjuk tudtával és engedélyével (ez fontos!) teszik. A legtöbb embernek érvek és ellenérvek sokasága juthat eszébe, ha erről hallanak, de miért is jó ez?

Nyitott kapcsolat vagy megcsalás?

Nagyon fontos tisztázni azt, hogy csak akkor beszélünk nyitott kapcsolatról, ha mindkét fél részéről tisztázott és megengedett dologról van szó. Ha nincs engedély, akkor hűtlenségről van szó.

Mi szól a nyitott kapcsolat mellett (és ellene)?

A legtöbb nyitott kapcsolatban élő pár azt vallja, hogy ez a fajta őszinteség meggátolja az esetleges hűtlenségeket, illetve megakadályozza azt, hogy kihűljön a kapcsolat. Nagyon sokan gondolják úgy, hogy párunk korlátozása, birtoklása önzőségnek számít. Szabad emberekről van szó, így nem lehet befolyásolni azt, hogy éppen kivel van szexuális kapcsolatban. Ezekkel szemben rengeteg ellenérv akad. Az egyik legjelentősebb veszély az, hogy akaratlanul is érzelmi kötődés alakulhat ki egy harmadik fél felé, ezzel pedig veszélybe kerülhet a kapcsolat. A másik gyakran felhozott ellenvetés az, hogyha igazán szereted a párod, nem vágysz másra. Személyenként eltérő az, hogy kinek mennyire fér bele ez a fajta nyitottság. Mindenképpen fontos szabályokat létrehozni egy nyitott kapcsolatban, ezt a pároddal közösen beszéld meg. Fontos, hogy tisztában legyetek azzal, hogy mi fér bele nektek és a párotoknak egyaránt. Ilyen szabály lehet például az, hogy egy adott személlyel hányszor létesíthető szexuális kapcsolat - a lelki kötődés megakadályozása végett.

Mikor ne vágj bele egy nyitott kapcsolatba?

A féltékenység hatalmas problémát jelent a nyitott kapcsolatok során, szóval semmiképpen nem ajánlott számodra a nyitott kapcsolat, ha féltékeny típus vagy! Ez egy normál párkapcsolat esetén is jelenthet problémákat, de egy nyitott kapcsolat így majdnem halálra van ítélve.  A nyitott kapcsolatok tehát csak olyan embereknek ajánlottak, akik a helyén tudják kezelni azt, ha párjuk máshoz is közeledik.

Mit tehetsz?

Ha nyitott kapcsolatra vágysz, mindenképpen hozzatok létre egy szabályrendszert a pároddal, ez megakadályozhatja a későbbi problémákat, kellemetlenségeket. Ha egy ponton már fájdalmat okoz ez a kapcsolattípus a pár bármelyik tagjának, őszintén kommunikáljátok azt le - nincs értelme egy olyan kapcsolatformának, amely nem tesz boldoggá. A döntés minden pár számára megvan, ám ez a kapcsolatforma is őszinteséget igényel, valamint rengeteg kommunikációt – így elkerülhetőek a konfliktusok.
Mit gondolsz, szerinted mennyire lehet működőképes egy nyitott kapcsolat, s van-e egyáltalán értelme?

Egy-egy stresszesebb nap után biztosan érezted már, hogy mentálisan teljesen kimerültél, lefáradtál. Ilyenkor csak a pihenésen járt az eszed és egy kicsit ingerültebb voltál ezért nem is szerettél volna senkivel kapcsolatba lépni. Ebben a cikkben a relaxációt fogjuk szemügyre venni, kitaglalni és adunk néhány tippet, hogyan érd el a relaxált állapotot.

Amikor feszültek vagyunk, akkor a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, ami az ősi időkből származó "küzdj, vagy menekülj" reakciót idéz elő a szervezetben, ami hosszú távon káros hatással van a mentális egészségre.
Relaxáción azt az érzelmi állapot értjük, amikor az adott személy megszabadult a feszültségektől, melyeknek forrása lehet a harag, a félelem, vagy a szorongás és ellazul.

Relaxáció során úgynevezett relaxált állapotba kerülünk. Amely a testi-lelki folyamatok nyugalmi, harmonikus, optimális működése, állapota, élménye. A gyakorlat során felfüggesztődik a tudatos kontroll

Relaxált állapotot 2 fajta módon lehet elérni, az aktív és a passzív feltöltődéssel.

Aktív feltöltődés alatt a tudatos cselekedeteinket értjük, mint például a sport, mely edzettséget ad és csökkenti a népbetegségek kockázatát, javítja a hangulatot és szellemi frissességet ad. A baráti, családi kapcsolatok is igen fontosak a relaxált állapot eléréséhez, mivel a személyes kapcsolattartás csökkenti a stresszt, a személyes beszélgetéseket nem helyettesítheti semmi. Továbbá érzelmeink kimutatása és bevallása is igen fontos.

A passzív feltöltődés legfontosabb pontja a megfelelő alvás mely 6-8 óra kell álljon, nagyon fontos az éjfél előtti alvás. Segíthet még a virtuális világtól való elszakadás, zenehallgatás, filmnézés (bár nehéz olyan filmet találni mely nézése során relaxálhatunk, mert minden filmtől izgalmat várunk, ezért is jobb az alvás).

Listázva

Aktív feltöltődés:

• sport
• társas kapcsolatok
• érzelmek kimutatása

Passzív feltöltődés:

• alvás
• zenehallgatás
• filmnézés

Összegezve tehát, a relaxált állapot elérése, mind aktív, mind passzív formában, igen fontos a szellemi frissességünk fenntartása érdekében.